Lambert Zoltán: Emlékeim Pacsay János Fidél atyáról

Valójában csak akkor Ismertem meg, amikor esperesként látogattam a kapucinus plébániát, amikor ő volt a plébános. Mindig nagy tisztelettel és szeretettel fogadott. A kedves vendéglátás a megvendégeléssel együtt sohasem maradt el. A vendéglátó és vendégmarasztaló szeretetét sokszor tapasztaltam. Ő maga is mindig nagyon vidáman vett részt a közös étkezéseken és jóízűen fogyasztotta ételét. Vidámsága, humoros természete, vicces megjegyzésekkel tarkított beszédstílusa is kedves emlék a számomra. Egyébként bibliatudós embernek ismertem meg. Nyelveken beszélt, ha jól emlékszem. Héberül és görögül egészen biztos, hogy tudott.

Kedves emlékem vele kapcsolatban még az, hogy együtt vettünk részt egy szentföldi utazáson. Az évszámra már nem emlékszem. Ketten voltunk papok a csoportban, így mindig ketten voltunk a szállásokon egy szobában. Sajnálom, hogy nem használtam ki az alkalmat arra, hogy sok mindent kérdezzek tőle, ami a bibliával és a helyszínekkel kapcsolatos. Beszélgetésekre sor került természetesen, de ezekre már nem emlékszem. De arra igen, hogy vidám és derűs arccal vette elő az első reggelen a magával hozott kis pálinkás üveget, mert „A napot ezzel kell kezdeni!”  Attól kezdve minden nap így kezdődött. 

Szomorúan értesültem a későbbiekben a súlyos betegségéről. Sajnos az én bűnös mulasztásom, hogy nem látogattam meg, és a vele való kapcsolatom megszakadt.

Megmaradt azonban bennem a kedves, szeretetreméltó, humoros és vidám szerzetes pap emléke, akiből sugárzott a hitéből fakadó istenszeretet, és emberszeretet, derű, jóság és kedvesség,