Fidél atya aranymiséjén

„A szülőföldem volt és maradt az igazi otthonom”

Pacsay János Fidél kapucinus atya, a budai rendház házfőnöke szeptember 24-én Nagyvá­radon ünnepelte papi jubileumának 50. évfordu­lóját.

Fidél atya 1926-ban született Nagyváradon, buzgó és hagyományőrző családban. Szíve már gyermekkorában a váradi kapucinus atyákhoz vonzotta. Az érettségi után „számomra természetes volt, hogy ezt a pályát válasszam - emlé­kezett vissza az atya. - Nagyvárad ostromát a kapucinus rendházban éltem át, majd 1945 után Budapesten voltam novicius. Ezt követően Váradon akartam folytatni tanulmányaimat, amely azonban már lehetet­len volt. A teológiát Budapesten végeztem és 1950-ben fejeztem be”.

A szeptemberi borongós napon a hívek megtöltötték a váradi kapucinus templomot. Jöttek a régi ismerősök, lélekben a kapucinus atyákhoz kötődő hívek, valamint azok, akik Fidél atyát Budapestről kísérték szülővárosába. Az oltárnál váradi papok vették körül a jubilánst. Cso­dálatos volt felidézni és átélni a régi emlékeket. Nagyváradon jó harminc éve meghalt az utolsó kapucinus, és 1943-ban volt az utolsó aranymise a kapucinus rendházban.

Fidel atya a rá jellemző egyszerűséggel és természetességgel szólt a hívekhez: „Isten útjai kifürkészhetetlenek és kiszámíthatatlanok. Ide­gen nép voltunk Európában, oly sok mindent megéltünk, mégis élünk és itt vagyunk. A szeretet igazi lényege az áldozat. Ezt nem érti az ember, de bennünk él és lüktet az isteni szeretet, a szeretet utáni vágy, mely megmagyarázhatatlanul hatalmas áldozatokra képesíti az embert. Ez volt őseink és ez kell legyen a mi reményünk alapja is. Segítsük egymást imáinkkal! - buzdította és kérte az atya az egybegyűlteket. - Örülök, hogy aranymisémet itt tarthattam Nagyváradon, mert a szülő­földem volt és maradt az igazi otthonom.”

Az ünnep befejeztével egy szívvel-lélekkel énekelték a hívek és könyörögtek a Szent Szűzhöz: „Magyarországról, édes hazánkról, ne felejtkezzél el, szegény magyarokról”.

Rencsik István

2000. október 8.

KERESZTÉNY ÉLET

3. oldal