Pintér Géza: A visszaadott kölcsön az újrainduló bencés gimnáziumnak

 

 

Olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy az életemnek két időszakában is kapcsolatban lehettem vele.

Az első időszak „Azok a boldog Apáti évek”. Erről az időszakról Vincze Tibor barátom már bővebben írt, de néhány mondatban én is feleleveníteném ezt az időszakot.

Vallásos emberként mindig azt mondjuk, hogy nem a pap miatt kell a templomba járni. Felnőtt fejjel (több mint 30 év tanítással a hátam mögött) viszont biztosan állítom, hogy egy gyermek számára meghatározó annak a felnőttnek a személyisége, akivel kapcsolatban van. Talán ennek bizonyítására mondok el egy esetet, amely elég gyakran megtörtént (legfőképp a mi hibánkból).

Templomi hittanóra a 70-es évek közepén. A korosztályomnak péntek délután 5 órakor szokott kezdődni a templomban a hittan. Sokszor előfordult, főként, ha jó idő volt, hogy 5 órakor csak a lányok jelentek meg a templomban, mi fiúk (hittanosok és nem hittanosok) pedig kint fociztunk a szemközti, iskolai salakos focipályán. Fidél atya ilyenkor várt néhány percet, majd átsétált a pályára és legtöbbször e szavakkal fordult hozzánk. „Fiúk jó lenne, ha bejönnétek, mert a lányok csak rátok várnak.” Természetesen abbahagytuk a focit és indultunk a templomba. Voltak közöttünk, akiket szüleik nem írattak be hittanra, többen megkérdezték, hogy bejöhetnének-e ők is hittanra. A válasz a következő volt. „Természetesen, de előbb kérdezzétek meg a szüleiteket, hogy jöhettek-e.”  Igy aztán a hittanosok száma fokozatosan bővült. A péntek délutáni menetrend jó idő esetén a következő volt: 3-tól 5-ig (jó néha negyed 6-ig) foci, majd hittan, utána mise, ahol ministráltunk. A mise után jött az a rész, amit otthon úgy mondtunk, ha megkérdezték, hogy miért értünk később haza, a plébános úr mesélt. Mai szóhasználattal ezeket az alkalmakat biblia órának neveznénk. Ilyenkor szó volt az Ó és Újszövetségről, szentek életéről, vagy egy zarándokútról volt diavetítéssel egybekötött beszámoló. Az ilyen alkalmaknak köszönhetően a ministránsok száma szép számmal megnövekedett. Volt, hogy meg kellett egyeznünk abban, hogy kik ministrálnak vasárnap a reggeli ill. kik a nagymisén, mert egyszerre nem fértünk volna el a szentélyben.

A ministránsok közül rendszeresen mehettek vele néhányan (általában 3 fő, ennyien fértek még be a Trabantba) Veszprémbe papszentelésre, Gyenesdiásra ostyáért, vagy csak úgy kirándulni, megnézni egy templomot, várat.

Mikor nyolcadikasok voltunk, úgy szeptember végén szólt Tibinek és nekem, hogy lenne-e kedvünk elkísérni őt Győrbe, mert megbeszélése lenne Bánhegyi Miksa atyával, aki Zalaapáti származású (akkor Ő volt a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium igazgatója) és elég hosszú az út (Trabanttal 180 km tényleg az), jobban telik az idő, ha van kivel beszélgetni.

Megérkeztünk Győrbe és bementünk a gimibe. Ő bement Miksa atyához az irodába, mi pedig leültünk az előtérben és odajött két bencés atya beszélgetni velünk. Talán fél óra telt el,mikor Fidél atya kijött az irodából és közölte, hogy mehetünk haza. Megebédeltünk valahol és egy kicsit nézelődtünk Győrben, majd elindultunk haza. Talán fél úton járhattunk, mikor közölte velünk, hogy most voltunk felvételi vizsgát tenni, és fel is vettek bennünket a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumba. Természetesen ennek mindketten nagyon örültünk és februárban már csak egy iskolát jelöltünk meg a hivatalos felvételikor.

Eltelt a tanév, mi elmentünk Győrbe, Fidél atyát pedig elhelyezték Nagykanizsára majd később Keszthelyre. Az addigi mindennapos találkozások megszűntek, hisz távol kerültünk egymástól. Mikor szünetekre hazamentünk, már nem ő fogadott bennünket a templomban. Kicsit furcsa volt, de el kellett fogadnunk a tényt, hogy már nem Ő a plébános Zalaapátiban. Útnak indított bennünket és 40 év távlatából biztosan állíthatom, hogy ez az út helyes volt.

Természetesen többször felkerestük őt Nagykanizsán és Keszthelyen is. A keszthelyi időszak  a rendszerváltás idejére esett, amikor már szó volt arról, hogy a szerzetesrendeket visszaállítják. Ekkor már a szokásos fekete papi reverendát a barna kapucinus csuhára cserélte. Miután az 50-es években feloszlatott szerzetesrendek újra alakulhattak, Ő Budapestre költözött a Kapucinus rendházba. Még távolabb került tőlünk fizikailag, de szerintem mindenki emlékezetében ott él a mai napig is, akinek volt szerencséje Őt személyesen is ismerni, akár gyerekként, akár felnőttként találkozott vele.

 

Második, Budapesti, Fő utcai időszak.

1992-ben megnősültem és feleségem révén Budapestre költöztem. Természetes volt számomra, hogy felkeresem Őt a Kapucinus rendházban, először csak egyedül, majd a feleségemmel együtt. Egy alkalommal, mikor mindketten mentünk, egyből felfedezte a feleségemen, hogy gyermeket vár és azonnal kérdezte, hogy ugye Ő keresztelheti majd meg a kicsit. Így megelőzött abban, amire kérni szerettük volna. Ezekután természetes volt, hogy mindhárom gyermekünket Ő keresztelte meg.

Egy későbbi alkalommal, mikor nála jártam (talán december lehetett) megkérdezte, hogy nem mennék-e a rendház épületében működő 8 évfolyamos gimnáziumba fizikát tanítani, mert nincs tanáruk. Át is mentünk az iskolába és megbeszéltük az igazgatóval, hogy a második félévtől úgy kérem az órarendemet, hogy 2 nap át tudjak menni órát tartani.  Az első hetemről osztok meg egy történetet.

Nyolcadik osztály, fizika óra, tananyag az elektromos áram hatásai.   Az egyik lány jelentkezik óra közben és mondja, hogy Fidél atya mesélt nekik egy történetet abból az időszakból, mikor a rend feloszlatása után tűzoltóként dolgozott és egy alkalommal áramütéses esethez hívták ki őket. Én röviden reagáltam, hogy ismerem a történet, mert nekem is mesélte annakidején. Megbeszéltük az áram hatásait és még annyit kérdeztek, hogy honnan ismerem Fidél atyát. Erre csak annyit válaszoltam, hogy 6 éves korom óta ismerem. Ezután az óra folytatódott tovább. Két nap múlva mentem újra órát tartani, ekkor már azzal fogadtak, hogy milyen képeket láttak rólam. Kicsit meglepődtem, de elmesélték, hogy hittan órán megkérdezték Fidél atyát, hogy honnan ismer engem.Fidél atya lement a szobájába, majd felvitt egy halom régi képet (néhányat mellékelek) és elmesélt mindent rólam,milyen becenéven szólított, milyen csínytevéseket követtem elgyerekkoromban, hogyan reagált a két nagyobb gyermekem a hideg keresztvízre a keresztelésükkor. Gyakorlatilag mindent tudtak rólam, és az általa használt becenevet használták a diákok is (néha a szülők is). Ilyenkor mit tehet az ember? Legyek mérges arra, akinek nagyon nagy szerepe volt abban,hogy meddig jutottam el az életemben. Megmenekültem egy halom kérdéstől, amit egy új tanárnak fel szoktak tenni a diákok. 

Később teljes állásban is ebben az iskolában tanítottam matematikát és fizikát, így újból napi kapcsolatban kerülhettem Fidél atyával. 

Ekkor Ő már közel járt a 75. évéhez, de ugyanolyan lendülettel végezte a munkáját az iskolában, mint annak idején Zalaapátiban. Hittant tanított több osztályban is.  A kapucinus templomban rendszeresen Ő tartotta az iskola diákmiséit. Prédikációi ugyanúgy lekötötték a diákokat (pedig az én osztályomban is 40 eleven fiú volt) mint annak idején bennünket.  Minden alkalommal valami újat mondott, pedig jó néhány (szerintem több mint 400) prédikációját hallottam már. 

Aktívan részt vett az iskola lelki életének szervezésében. Rendszeresen előadója volt a lelkigyakorlatoknak és nagyon sok előadó általa érkezett az iskolába.

Zarándoklatokat szervezett Lengyelországba, ahol szerteágazó tudásával, műveltségével lenyűgözte a diákokat.

Sokszor megkérdezték a diákok tőlem: Fidél atya honnan tud ennyi mindent? Akkor is ilyen volt mikor én gyerek voltam? 

Erre csak annyit tudtam válaszolni, hogy mindig is ilyen volt és én sem tudom, hogy ennyi mindent, hogy volt képes megjegyezni. 

Számomra ugyanolyan volt, mint gyerekkoromban, igaz kicsit már nehezebben mozgott és nagy szakálla lett, de ugyanaz a jóságos, hiteles ember volt, aki életével példát mutatott a vallásos és nem vallásos embereknek is.

Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy Fidél atya része volt az életemnek, remélem én sem okoztam csalódást neki.

Pintér Géza

Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium fizika tanára

Budapesti Szent Benedek Gimnázium óraadó fizika