Csermák Kálmán és Alice: A keszthelyi örökség!

Fidél atyának már a megérkezése is nagy öröm volt, mert Fonyódi Vilmos plébános atya nyugdíjba ment. Az ő  betegsége miatt akkor már jó ideje nem volt plébánosunk. Keszthelyre kerülése után nem sokkal fejezték be a műemlékvédelmisek a templom középkori freskóinak restaurálását. Kicserélték a templom kövezetét (ez nagyon szép lett), de teljesen kipakolták, lecsupaszították a szentélyt. Sokan háborogtak emiatt. Fidél atya egy ideig talán őrlődött a hívek kívánsága és a műemlékvédelem között. De aztán bátran döntött. Ő elsősorban a hívekért van itt. A templom elsődlegesen nem múzeum, hanem az Istentisztelet céljait kell hogy szolgálja. A régi oltárt tehát felújíttatta, majd egy napon a képviselőtestület segítségével visszaállítottuk a régi oltárt. Közben viccesen azzal „nyugtatott” bennünket, hogy „legfeljebb börtönbe csuknak!” Megnyitotta a plébánia ajtaját a fiatalok számára, akik rendbe hozták az egyik alagsori helységet. Nagy öröm volt ez a fiataloknak, hogy itt volt egy kis otthonuk, ahol összejöhettek. Fidél atya rendkívül érdekes és mély prédikációkat, Biblia órákat tartott, amiből mindenki tanulhatott.  Pl.: Ő magyarázta el, hogy mit jelent Jézus hasonlata, hogy könnyebb átmenni a tevének a „tű fokán” mint a gazdagnak bejutni Isten országába. Szemléletesen elénk tárta a helyzetet. A teve, a sivatag hajója, hosszú ideig kibírja víz nélkül. Mert nagy tartalékokat tud magába venni. Amikor egy sivatagi út után végre megérkezik felmálházva a kapuhoz, benéz és már látja a kutat, a vizet. De nem tud odarohanni, mert előbb át kell mennie a „tű fokán”. Így hívták azt a szűk átjárót. ahol a tevéket egyesével engedték át és közben megvámolták a rakományát. Volt olyan teve, amelyik inkább lerázta magáról az összes poggyászát, csakhogy minél előbb átengedjék a kúthoz….Amikor fiúnkat keresztelte, bizalmasan félrehívott, és azt mondta. Itt jártak az ávósok és figyelmeztették, hogy a keresztelendő családjába vegyülve van egy civil ruhás megfigyelés alatt álló német pap is. (Tilmann Beller: schönstatti atya volt) De ugyanakkor bátorítólag megszorította a kezemet, hogy ne féljünk, nem lesz semmi baj. Nem csinálunk semmi „államelleneset”. Amikor a rendszerváltás után elszabadult az infláció, kaptunk az OTP-től egy ajánlatot, hogy ha egy összegben visszafizetjük a házunkra felvett OTP kölcsön felét, akkor elengedik a másik felet. Összeszedtünk mindent, de még így se volt elég. Akkor Fidél atyához fordultunk. Mosolyogva mondta, hogy épp a legjobbkor, mert most kapott egy nagyobb adományt. Belenyúlt reveredájának mélységes mély zsebébe: „Tessék itt van.” – mondta. „Majd egyszer, ha tudjátok, visszaadjátok.” Nagy segítség volt, hálásak vagyunk érte a mai napig. Aztán később, amikor összegyűlt, visszaadtuk neki, hogy másokon is segíthessen. Fidél atya még kántorképzőt is tartott, szervezett. Mellette tanult meg lányunk orgonálni és kántorkodni   mindannyiunk nagy örömére. A hívek között sokan háborogtak azért, hogy miért adja oda a plébánia kertjét a városnak a piac bővítése céljára. Fidél atya a jövőt nézte, és az újonnan épült városrészre gondolt. Ott kért cserébe egy szép nagy terültet egy új közösségi ház- és templom építés céljára. Habár elgondolása csak lassan és csak részben valósult meg (eddig), a Szent Család kápolna körül elevenebb az élet, ide gyülekeznek a kisgyermekes családok.

Fidél atyában egy nagy-tudású, mély lelkiéletű, a rábízottakért élő vérbeli lelkipásztort ismerhettünk meg, aki azóta is példaként és mérceként áll előttünk. Hálásak vagyunk, hogy ismerhettük, hogy a munkatársai lehettünk.

Fonyódi Vilmos (1915-1995) keszthelyi plébános 1965 -1985 között 

https://mek.oszk.hu/10300/10324/10324.htm

Fidél atyában egy Fidél atyában egy nagy-tudású, mély lelkiéletű, a rábízottakért élő vérbeli lelkipásztort ismerhettünk meg, 

aki azóta is példaként és mérceként áll előttünk. 

Hálásak vagyunk, hogy ismerhettük, hogy a munkatársai lehettünk.nagy-tudású, mély lelkiéletű, a rábízottakért élő vérbeli lelkipásztort ismerhettünk meg, 

aki azóta is példaként és mérceként áll előttünk. 

Hálásak vagyunk, hogy ismerhettük, hogy a munkatársai lehettünk.