P. Nagy László Tamás (Budapest, 1955. május 31. – Gödöllő, 2000. december 19.)

A városi könyvtár írása alapján

P. Nagy László Tamás 1955. május 31-én született Budapesten. Egyházi szolgálatát a váci egyházmegyében kezdte meg. Pappá szentelése után Csongrádon, Dunavarsányban, Rádon, Vácon és Budapest-Rákosligeten szolgált mint káplán, majd Kosdra helyeztek plébánosnak. Itt történt életében a következő fordulat: meghallotta, hogy az Úr a szerzetesi életre hívja őt, Assisi Szent Ferenc kapucinus rendjébe. Ez azonban nem volt könnyű feladat, hiszen a kapucinus rend a kommunizmus évtizedeiben hazánkban egyáltalán nem működött. Huszár Viktricius atya volt az, aki még az elnyomás alatt, titokban elkezdte a rendet Magyarországon újraszervezni. Tamás atya nála jelentkezett, és 1987. augusztus 4-én, belépett a tagok sorába.

Máriabesnyői munkássága

Így került Máriabesnyőre, ami első és utolsó rendi állomása volt, hiszen plébánosként, majd 1994-től tartományfőnökként itt teljesített szolgálatot. Működése alatt rendkívül sokat tett a máriabesnyői kegyhely felvirágoztatásáért. A kezdeti időkben ő lelkesítette a fiatalokat, amikor a rend működése ismét megindult. Tartományfőnökké választása után virágzásnak indult a rendtartomány élete. Kiváló szobrász és festő volt, mely képességét a kegytemplom és környéke szépítésében is felhasználta. Az ő kezdeményezésére állították fel, közadakozásból, a „Meg nem születettek” emlékművét, a prágai kis Jézus szobrával,1996-ban.

Búcsújárásokat, zarándoklatokat szervezett. Mindig nagy tisztelettel fordult a Szűzanyához, aki saját elbeszélése szerint álmában azt mondta neki: „Én mentelek meg téged !” Ezeket a szavakat megőrizte szívében, s halála előtt az iránta érzett tisztelet jeléül létrehozta a Mária-múzeumot. Ennek alapját a Kátay Géza római katolikus plébános által 1981-ben Petőfiszálláson létrehozott gyűjtemény adta. Tamás atya ezt az anyagot befogadta Máriabesnyőn, tovább gyarapította és gondozta. Célja az volt, hogy ezt az idei zarándoklat híveknek is bemutassa. A gyűjteményt először a rendház celláiban helyezte el, idővel azonban fölmerült egy önálló múzeum felépítésének a gondolata is. A Mária-múzeumnak nevezett épületet a kolostor udvarának hátsó részében, a földbe süllyesztve alakította ki saját tervei szerint. Bár műemléki megkötöttségek is közre játszhattak az épület szokatlan konstrukciójában, leginkább mégis a loretói Casa Sancta, illetve a betlehemi Születés barlangja volt az a két objektum, mely alapvetően meghatározta szerkezetét. Tamás atya halála után a gyűjteménynek nem igazán volt gazdája.

Az anyag egy része visszakerült Petőfiszállásra. A kapucinusok is elhagyták 2002-ben Máriabesnyőt és az épületkomplexum a Váci Egyházmegye illetékessége alá került. Miután mind a hívek részéről, mind gyűjteményi szinten egyre sürgetőbbé vált a múzeum ügyének rendezése, 2007-ben a Máriabesnyői Katolikus Plébánia felkérésére a Magyar Kapucinus Delegáció támogatásával a Gödöllői Városi Múzeum kezdte el az új kiállítás megtervezését és kialakítását.

Magyarország egyetlen Mária múzeuma 2008 augusztusában, Nagyboldogasszony napján, a lourdes-i jelenés (1858) százötvenedik évfordulóján nyílt meg. Tamás atyát életének 45., áldozópapságának 21. évében 2000. december 19-en ragadta el a halál. Temetésén több ezren vettek tőle végső búcsút. A gyászmisét Keszthelyi Ferenc, váci megyéspüspök mutatta be, rendtársai, és több mint száz pap társaságában. Az altemplomban levő kapucinus kriptában helyezték örök nyugalomra.

Díjai

Gödöllő Városért Díj (2010)

Forrás

Gödöllői Szolgálat 2010. december 15. XIX. évfolyam 45. szám

Kép

Gödöllői Szolgálat 2010. december 15. XIX. évfolyam 45. szám

In memoriam Nagy László Tamás kapucinus tartrományfőnök

Meghalt az egyik barátom, Uram. Negyvenöt évesen szólítottad el e földi létből. Ugye láttad, amint a kolostor kövére zuhant? Ki sem oszthatta mindenkinek a karácsonyi szeretetcsomagot. Mit hagyattál félbe vele, Uram? Hiszen még föl sem építhette romjaiból máriabesnyői kegyhelyet. Keze alatt megszépült már a templom. A búcsúmisék megszentelt helye a templomudvar. De annyi terve volt még… Benépesült körülötte a kolostor. Szent Ferenc kapucinus követői gyülekeztek köré. A nehéz évekből maradt néhány idős testvér mellé fiatalok. Küldetéses tekintetű, útjukat sejtő ifjú lelkek ebből a hazából. Még mi ketten sem fejeztünk be mindent. Pedig megegyeztünk, hogy össze kell kötni azt, ami elszakadt, vagyis Szent Ferenc teremtés-óvó szavait el kell hozni ide, a gödöllői Szent István Egyetemre is. Hiszen egyet gondolnak azok, akik a teremtésről beszélnek, és azok, akik a teremtett világot tudományos műszóval „környezet”-nek hívják. Nincs messze a kapucinus rendháztól az egyetem, s benne a felelős gazdálkodást tanító Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet.

Szívinfarktus - így fejezték ki végzésedet szaknyelvükön az orvosok. Túlhajszoltság. Szép halál, mondta irigykedve egy másik barátom: nagyon szerette az Isten.

Most itt vagyunk nélküle. Mit akarsz ezzel üzenni nekünk, Uram? Nem jól tettünk tán valamit, amiről azt hittük: helyes? Túlságosan magára hagytuk? Túl sok végeznivalót hagytunk a vállára nehezedni, hogy nekünk könynyebb legyen? Ráhagytuk tán annak kimondását, amit magunknak kellene kimondanunk?

Megint meghaltál valakiben értünk, Istenünk. S megint nem vettük észre, mint már annyiszor. Vajon lesz-e erőnk odanyújtani a lelkünket neked: szüless meg Tamás halála által is bennünk, Urunk!

Győri Nagy Sándor