PACSAY JÁNOS FIDÉL ATYA

Zsugán Gedeon H. Gyula Az Egyház, amibe beleszülettem, nem a jövő, hanem a múlt ígéretét hordozta magában. A szertartás antikvizáló nyelvezete, a vastag énekeskönyvek, a templomok túlméretezettnek tűnő terei egy elmúlt korszakra utaltak vissza. Egy olyan időre, amikor a padsorok még tele voltak, a hívek nem csak egy pár, de minden éneket ismertek és a „volt” még úgy hangzott, hogy „vala”. Ez az elképzelt múlt jóval izgalmasabb, színesebb és vonzóbb volt, mint a mindennapok tapasztalatai. Hiszen hol voltak akkor már azok az emberek, akikért a kápolna, a templom, a kolostor épült? Az egyházi személyek, akikkel gyerekként találkoztam, megjelenésüben és valójukban többnyire ellentmondtak annak a szakrális térnek, amiben mozogtak. Csalódott és keserű személyiségek, akik alkoholtól felemésztett csontsovány testben tengették életüket. A román állambiztonság harmadrangú figurái, akiknek az a feladatuk, hogy belülről rombolják a közösséget és eltüntesség, vagy legalábbis felismerhetetlenné tegy...

Az első  kora gyermekkori   emlékem édesanyám  legidősebb testvéréről  nem konkrét, inkább a családi beszélgetések  lenyomata  maradt meg bennem,  amiből  akkor csak  annyit értettem  meg , hogy  Bátyó  ( ahogyan a  testvérei nevezték ) ,  valamiféle  tűzoltó volt. A tűzoltóautómat miatta hívtam Fidélnek.  Ötéves voltam, amikor Zalaapátiba helyezték  plébánosnak, ahol  azután tizenegy éven át szolgált.   A plébánián e lég sok nyarat töltöttem  gyermekként, miután  Bátyó  mindenhová magával vitte  a nagyszüleimet .  Visszagondolva a z igazi   falusi  papok   karakteres figu rája volt,  akik ről a  regények  is szóltak,  akik  értették a világot , szolgálták az embereket,  és a közösség formálójaként is hatalmasat alkottak.  Népes  ministráns sereg vette körül hétköznap is, annyian voltunk, hogy el sem fértünk az olt...

Dr. Szabó Ferenc  jezsuita szerzetes atya Abban az időben Fidél kispap, kapucinus szerzetes, még nincs 20 éves, Budapesten egyetemista. A 15 éves Szabó Ferenc  gimnazista, a jóbarát, a fogékony kisember, aki a vakációban találkozik a háborúból N agyváradról  menekült  Pacsay  családdal, a ősök földjére megérkezett  nagycsaláddal. Nincsenek véletlenek! A kis Szabó Feri, Ágoston barátja, azokról az időkre így emlékezik, idézet, a “Szabó Ferenc SJ hivatásának története”   című írásból: “1946. tavasz, Zalaegerszeg, III. gimnázium: Nagy hatást tett rám osztálytársam, Pacsay Ágoston, akinek kapucinus növendék bátyja, Fidél pár napig ott vakációzott. Rövid ideig náluk laktam. Megtanított ministrálni a főtemplomban, Mindszenty volt templomában.   Megláttam náluk, a szekrény tetején Gyenis András SJ köteteit, a  Jezsuita arcélek et, s bele is lapoztam az egyik kötetbe.” 1946-ban Szabó Ferenc a III. -os gimnazista életre szóló útravalót kapott a P...

A ví zivárosi templom tömve volt ,  a Zalaapátiak is busznyian jöttek búcsúzni.  Őérte  szólt az orgona , É rte c elebrálta a misét Kozma  Imre atya .  Villámcsapásként ért halálának híre.  Oldalt az egyik fal oltalmában egy szál fehér rózsát szorongattam, fátyolos tekint etünk összeakadt   unokaöccsével ,  Vecsei Zolival, Őt gyászoltuk. Felfoghatatlan volt ,   hogy  elment…  Hiszen nem  olyan  rég,  érkezett  Zalaapáti ba,  gyermekkorunk színhelyére  a negyvenes éveiben  járó,   ereje teljében lévő,  európai látókörű,  nagy  tudású  polihisztor , - az  eszperentót  és a  lovári  nyelvet is beleértve – 16 nyelven beszélő , művészi szinten orgonáló  új   plébános,  a szüleivel,  -  János bácsival és Mária nénivel, -   együtt,  aki  kezdetben motoron, majd Trabanton járva , - hitével, káprázatos tudásával, emberségév...

Vecsei H. Miklós Kerestem, az égiek segítségével megtaláltam a generációkon átívelő lelki hídat: Fidél atya és Vecsei H. Miklós között:  “ Összehozni az embereket! ” 20 év múlva nem lenne jó egy “szétesett” országban élni.   Miklós még csak 26 éves, amikor így nyilatkozott, ezzel  átvette a zászlót unokabátyától! A megfogalmazott  küldetésével t eljesíti Fidél atya “végrendeletét”, aki  utolsó nyilatkozatában 2003-ban(!) a világ beteg társadalmainak gyógyítására -  a néphez közeli kapucinusként, emberhalászként -   fogalmazta meg  életüzenetét :  “ Buda régen egy nagy család volt, szoros kis közösség, ahol az emberek is­merték egymást, beszélgettek, találkoztak. Akkoriban a kapuci­nus rend összenőtt a néppel. Ma már nincs meg ez a kölcsönös, egymás iránti bizalom az emberekben.” “….vissza akarta hozni a régi idők hangulatát. Ennek érdekében minden hónap első szombatján klubdélutánt szervez a plébánián”.  Az idézet :  Budapesti Nap, ...